Phil Ivey 1976 február 1-jén született a californiai Riverside városban, de New Jersey-ben nőtt fel. Az első találkozását a szerencsejátékkal nagyapjának köszönheti, aki nyolc éves korában kezdte el öt lapos stud pókerre tanítani. Egy-két centes alapon játszottak, de mivel a nagypapa azt is meg akarta tanítani Philnek, hogy a szerencsejáték nem kifizetődő, mindig csalt ellene, a pakli aljáról osztott, így ezekben az időkben nem sok babér jutott Philnek.
Ez azonban nagyon kevés volt ahhoz, hogy eltántorítsa a játéktól: "Imádtam kártyázni. Imádtam minden játékot, például a Monopolyt. Állandóan játszani akartam."
A pókerrel először 16 évesen került szorosabb kapcsolatba, amikor egyik barátja otthonában annak édesapjával és barátaival ült le játszani. Harminc dollárral szállt be, és körülbelül $150-t vitt haza. Ez bizonyult a sorsdöntő estének, ekkor határozta el, hogy profi szerencsejátékos lesz.
Természetesen nem volt kikövezve a Las Vegasba vezető út előtte sem. 16-17 éves korában a McDonald's-ban dolgozott, majd egy telemarketinges cégnél, így kereste meg azt a pénzt, amit utána Atlantic City kaszinóiban bukott el. Ekkoriban ragadt rá első beceneve, a "No Home Jerome" (Hajléktalan Jerome). Azért kapta ezt a nevet, mert mivel még nem töltötte be a 21 éves kort (mellesleg valós életkoránál is jóval fiatalabbnak tűnt) és az egyik munkatársától kölcsönkért személyi igazolvánnyal játszott.
Nem csak pókerezett, nagyon vonzották a különböző szerencsejátékok, mint a blackjack vagy a kocka, ezért sokáig egyáltalán nem tudott jövedelemre szert tenni a kaszinókban, amíg egy nap el nem határozta, hogy komolyan veszi a dolgot. Szépen lassan elkezdte összegyűjtögetni a pókerasztalnál összeszedett nyereményeit, amíg össze nem jött annyi, hogy ott tudja hagyni a munkáját.
A profi karrier kezdete sem adott túl sok okot az optimizmusra: "Ott ültünk [a feleségemmel] a lakásban, és az áramot egyszer csak lekapcsolták. Volt olyan, hogy három hónapnyi lakbérrel voltam elmaradva, és meleg víz sem volt. Az áramot kikapcsolták, nem volt kábeltévé sem. Minden romokban hevert körülöttem."
A fordulópont a 2000-es World Series of Poker Pot-Limit Omaha döntő asztalánál jött el. Ezen a versenyen készült az akkor 71 éves Amarillo Slim az ötödik WSOP karkötője begyűjtésére, és valószínűleg sikerül is Neki, ha nem szól közbe a 23 éves fiatal tehetség, Phil Ivey...
Az asztalnál pont szemben ültek egymással, és Philnek volt a legkevesebb zsetonja. Néhány kör alatt azonban feljött, és megfordította a játékot. Megtette azt, amire előtte Doyle Brunson, Johnny Chan, és Phil Hellmuth is képtelenek voltak: legyőzte Amarillo Slimet. Erről a fantasztikus győzelemről azonban meglepő szerénységgel beszélt a bajnokság után: ?Nem azért történt, mert zseni vagyok, vagy ilyesmi. Egyszerűen megnyertem zsinórban három vagy négy kört, és ennyi."
2002-ben aztán további három karkötőt zsebelt be, Stud és SHOE játékokban, amivel Phil Hellmuth és Ted Forrest mellé is felzárkózott az egy év alatt a legtöbb WSOP karkötőt nyerők listáján. Később a Chris "Jesus" Ferguson és Layne Flack által jegyzett klubhoz csatlakozott, amikor ötödik karkötőjét is elnyerte 2005-ben, $5000-os Pot Limit Omahában.
A karkötőket gyűjteni a WSOP Main Eventen is rendszeresen próbálkozik, eddig azonban sikertelenül. 2002-ben 23. volt, 2003-ban 10., 2005-ben pedig a 20. helyen végzett.
A WPT versenyein is rendszeres vendég a döntő asztaloknál, de eddig itt nem tudott bajnokságot nyerni. 2006-ban a barcelonai EPT tornán is indult, a döntő asztalt chip leaderként kezdte, de végül csak a második helyet tudta megszerezni. Szintén ebben az évben meghívást kapott a European Poker Masters meghívásos nyitó bajnokságára Londonba, ahol a hírességek addig Európában soha nem látott hada sorakozott fel. Phil volt a titkos reménység, a döntő asztalig el is jutott, azonban ott a hetedik helyen kiesett, de így is közel $15,000-t vihetett haza.
Ha már Londonban volt, ellátogatott a Million Dollar Cash Game-re is, ahol a high stakes cash game-ek nagyágyúival találta magát szemben: Gus Hansen, Tony G, és John Juanda. Itt abszolút győztesként több, mint $92,000-t nyert.
A leghihetetlenebb nyereményét azonban 2005 novemberében könyvelhette el, amikor a Monte Carlo Millions Tournament versenyen megszerezte az egy millió dolláros fődíjat. Ez azonban még mindig kevés volt, másnap ugyanott, Monte Carloban elindult a "The FullTiltPoker.Net Invitational Live from Monte Carlo" meghívásos versenyen, ahol szintén első lett, így előző napi nyereményéhez hozzáírhatott további $600,000-t. A többi kieső Mike Matusow, Phil Hellmuth, Gus Hansen, Chris Ferguson, Dave Uliott, és John Juanda voltak?
2007-ig összesen $7,500,000-t nyert - csak tornákon!!!
Phil Ivey a fentiek ellenére sem a tornákon nyújtott teljesítménye miatt lett híres és elismert játékos. Az ő
. Óriási blöffmester, amit olyan ártatlan arccal tud előadni, hogy ember legyen a talpán, aki rájön a "csalásra". Rendszeres résztvevő a Bellagio Big Game-jén (a legnagyobb cash game, $4000-$8000 alapokkal az 1. asztalnál), ahol olyan, szintén törzsvendégnek számító játékosokkal ül egy asztalnál, mint Doyle Brunson, Chip Reese, vagy Patrik Antonius.
Nyugodt, higgadt mentalitása jól jön akkor is, ha esetleg becsúszik egy-egy komolyabb bukás is: "Ha elvesztek egy nagyobb kört, nem zavar annyira. Az is csak egy kör póker. Olyan magas téteken játszom, hogy ha elbukok egy-egy kört, az sem olyan nagy baj. Van, hogy szerencsém van, és olyan köröket nyerek meg, amiket nem kellene, és van, hogy olyanokat bukok el, amiket nem kellene. De hát ez benne van a pókerban..."
Hihetetlen nyugalma a legjobban a Poker After Dark műsorában látszott, ahol öt olyan játékossal ült egy asztalnál, akik nem éppen a csendes, visszafogott viselkedésükről és stílusukról ismertek, de Ivey itt is teljesen higgadt tudott maradni, és szép csöndben megnyerte az egész bajnokságot.
Saját bevallása szerint ez a higgadtság, és a rettenetes pénzösszegekkel szembeni tökéletes apátia az, ami a siker kulcsa számára: "A legjobb öt vagy tíz pókerjátékosban van egy közös tulajdonság - mégpedig az, hogy ugyanúgy szeretnek irdatlan összegekben fogadni, és kockázatot vállalni mint én. Ez az a kis plusz, amivel az igazi profi játékosok mind rendelkeznek."
Vajon mi vár még Phil Ivey-ra póker karrierje alatt? Alig harminc évesen feltételezhetjük, hogy a java még hátra van, és sokszor fogunk még ezzel a névvel találkozni. Nem véletlen, amit Howard Lederer mondott róla: még mielőtt véget érne a karriere, Ivey-t fogják a pókertörténelem legnagyobb játékosának tartani...
